Tudom, hogy már volt ilyen bejegyzés, de ezt muszáj xd Amúgy már vannak kiposztolásra váró magyar netcelebeim és tumblr szereplőim egyaránt, csak meg kéne írni a posztot xd na de lássuk az álmot :')
Azt álmodtam, hogy lekésem a vonatot, ami Békéscsabáról megy Budapestre. A
poén az hogy pont a vonaton ültem két kabin között, tudjátok, ahol össze
vannak kapcsolva, szóval nem késtem le, rajta ültem, de én abban a hitben
éltem, hogy lekéstem. Wtf... aztán a sivatagban Pest előtt 2 km-rel lerobbant a szerelvény és
eltűntek előlünk a sínek, ezért elkezdték szétbontani a vonatot, hogy
az alkatrészeket rakják meg a síneknek,(?) de én nyavalyogtam, hogy azt a
részt, ahol én ülök, ne bontsák. Közben eszembe jutott, hogy a legjobb
fiú barátom nincs a vonaton, mert ő tényleg lekéste, így vissza akartam
menni Békéscsabára, de nem tudtam, így be akartam várni a gyorsvonatot,
ami személy után jött, hátha rajta lesz. Eközben láttam őt a fejemben (?) De elindult a vonat és
átmentünk a tengeren, ahol volt egy sorompó és egy piros kocsi lentről
dudált ránk a vízből, hogy mennyünk már gyorsabban a vonattal...Közben hallottam, hogy a kalauz kiabál, hogy sietni kellene, mert a pirahnapolipok (?) ki akarják rágni a vonat alját és akkor az emberek kiesnének a mélybe az óceán fenekére. Így tüzet gyújtottunk. Itt a vége, fuss el véle. xd
